A Logan rali pályákon való bemutatkozása olyan nagy anyagi és erkölcsi siker volt a Renault Hungáriának, hogy a 2006- os évnek még nagyobb lelkesedéssel és anyagi kerettel indult neki. Még decemberben többször egyeztettünk, terveztünk, és a sok előkészítő munka eredményeként három új autóval, új arculattal, dekorációval álltunk rajthoz az idénynyitó egri futamon.
Az autók csak egy általunk kifejlesztett kartervédőt és (a rali érzés miatt) egy sport kipufogó dobot kaptak. A szervizpark kialakításhoz három új sátrat és az azokhoz való kiegészítőket kaptuk. Aminek nagyon örültünk, az egy új Renault Master Maxi volt, ezt a saját szükségleteink szempontja szerint rendezhettük be. Minden autóhoz rendelkezésünkre bocsátottak egy garnitúra pálya, egy vizes, és egy terep gumit, felnikkel együtt „természetesen”. Az egyen ruházat nagyon sokat lendít egy csapat megjelenésén, az egyen pólókat, pulóvereket, mellényeket és kabátokat szintén köszönjük. Az egri gépátvételen nagy meglepetést okozott a Logan csapat megjelenése. Szemmel látható volt a fejlődés.
Mindez (ahogy a reklám is mondja) nem jöhetett volna össze a Dacia igazgatója, Sipka Gábor elszántsága, valamint Kaminek Ferenc kereskedelmi igazgató rengeteg munkája nélkül.

A 2006-os évad több szempontból is kihívás volt a csapat számára. Először is szintén műszaki hiba mentesen kellett végig csinálnunk az évet, így nagy hangsúlyt fektettünk a felkészülésre. A szövetség az eddigi három év sikeres „előfutásainak” köszönhetően ránk bízta az „éledező” Rallye 2. osztályú versenyeken való előfutást is. Számunkra ez plusz négy versenyt jelentett. Egyértelmű volt, hogy a Rallye 2. Bajnokságban Ladával induló „kis” Kanyikot is mi szervizeltük és készítettük fel technikailag gyorsról gyorsra.
Amikor a Rallye I- es futam nem esik egybe Anti versenyeivel, akkor természetesen Balló Pali navigál nekem, a többi futamon pedig szervizelt, és őt Váradi Norbi helyettesítette mellettem. Vele is nagyon jó hangulatban, precízen végeztük a feladatunkat. Ebben az évben további keveredés történt. A Fehérvár Rallye-n Pali egyéb elfoglaltságai miatt Anti navigált nekem. (A kézifékkarért komoly harcot vívtunk, mondtam neki, ha még egyszer hozzányúl, hátraül, és onnan navigál.) Aztán a Veszprém Rallye-n is folytattuk a keveredést, ott én mentem az „egynullással”, a „háromnullással” Széll Attila, és köztünk a „kétnullással” a Kis Kanyik. Nehogy baj legyen a szövetség részéről, ezért az előfutásban jártas Balló Pali ült be Anti mellé, én pedig az ő navigátorával, Endrész Pistivel mentem. Ebben a felállásban is rendben volt minden.

Összességében úgy érzem, megpróbáltunk minden elvárásnak megfelelni. Bízom benne, hogy sikerült eleget tennünk a Dacia Hungária, az MNASZ, a versenyrendezők, a nézők elvárásainak, valamint az ifj. Kanyik- Endrész páros sikereihez is hozzájárultunk. Ehhez ténylegesen nagy segítséget jelentett Sipka Gábor jelenléte és aktív a munkája a verseny helyszíneken. Úgy érzem, jól érezték magukat nálunk, és büszkék voltak a csapatukra (csapatunkra), nem számított, hogy hányszor áztak el az esőben, vagy hogy hányszor állítottunk szélviharban sátrat, a hajnali kelésekről, a hidegről, vagy éppen a kánikuláról nem is beszélve. Bízom benne, hogy mindezt feledtette és kárpótolta a sok elismerő szó, valamint az esti kellemes, baráti hangulatú vacsorák.
Meggyőződésem, hogy fárasztó, de kimondottan sikeres évet zártunk. Apropó, évzáró! A „főnökeink” decemberben, egy nagyszerű étteremben évadzáró vacsorát rendeztek a csapat számára, és mindenki valami jelképes, az évadbeli feladataira emlékeztető ajándékot kapott. Nagyon köszönjük.
Egy rövid pihenő, és kezdődhet a következő Rallye évad!