Az előző évben az általunk működtetett előfutás nagyban növelte a pályán a biztonságot, és hozzájárult a raliról a fejekben megalkotott egységes kép létrejöttéhez.
Az S. P. Q. R. és a Rallye Bizottság (élén Kokóval) jóvoltából a 2004-es évben tovább folytatódott az előfutás a Magyar Rallye Bajnokságban. Nagy előre lépés volt, hogy erre a célra rendeltek négy darab Alfa Romeo 147 TI változatot. Ebből hármat átalakítottunk (a lehetőségekhez képest) a versenycélnak megfelelően, futóműtuningot és kartervédőt kaptak. A negyedik autó a verseny ideje alatt a szervizparkban van kiállítva. A versenyek között egyéb promóciókra is használja az S. P. Q. R.. Az átalakítással egyidejűleg felkérték a szervizcsapatunkat a teljes évre a versenyek előtti, illetve alatti felkészítésre, karbantartásra.

Néhány gondolat az autó tulajdonságairól. Először is a külső megjelenése szenzációs, nincs ember, aki ne gyönyörködne bennük, és ne ismerné el szépségüket. Technikailag a motorjuk gyárilag erősebb, a sebességváltóját sportosabb áttétellel szerelték. A menetstabilitása leírhatatlanul jó. Ahová az orrát befordítja az ember, a hátuljával már nincs különösebb probléma. A fékek is kifogástalanok ezen a nagyon komfortos sport változaton.
Az aszfalt versenyeken természetesen problémamentes volt minden, de a három autógyilkos murva versenyen is célba értek az Alfák. Az összes problémát egy első lökésgátló okozta a Fehérvár Rallye- n, amit a szervizparkban azonnal orvosoltunk.
Ha már a szervizparknál tartunk, kaptunk az Iveco Levantex cégtől egy 0 kilométeres Iveco teherautót szervizbusz gyanánt, amelynek belsejét beépíthettük a speciális igényeknek megfelelően. Az üzemanyagot az Agip biztosítja a versenyekre, illetve a tréningre. A gumiabroncsokat a Pirelli szállítja csapatunk részére. A szervizparkban történő gyors mozgásunkat a Yamaha egy quaddal segíti. A kiegészítő felszerelések is profivá fejlődtek, amik a látványt és a megjelenést szolgálják. Minden autónak külön S. P. Q. R.- es sátor, a személyzetnek pedig a Coca- Cola jóvoltából tele üdítős hűtőszekrény áll rendelkezésére. További támogatónk a Doxa. Köszönjük.

A szakvezetés, a versenyzőtársak és a barátok szemében is profi csapattá nőttünk.
A „mi” szervizparkunkban nagyon sok vendég megfordul. A külső megjelenésről az S. P. Q. R. részéről Mácsai István igazgató és Fejes Tamás, a marketingről Németh Mariann gondoskodik. A vendéglátásért és a gördülékeny szervizmunkáért Jasinszky Andrea, szerviz csapatvezető felel. Ezekhez Kabai Tímea nyújt segítséget.
A szerelők létszáma stabil, mindegyikük a Kanyik Rallye Team tagja: Farkas Sanyi, Majoros Roland, Kovács József „Gerzson”, és a fiam, ifj. Kanyik Antal, aki két verseny erejéig kisegítette Tóth „Gili” Ferenc versenyzőt navigátorként. (Nem mellesleg amatőr versenyek dobogós autóversenyzője tizenhat éves kora óta, most tizennyolc éves.)

Hihetetlen érzés volt az évadnyitó Eger Rallye- n a „teltházas” Dobó téren a dobogóról elrajtolni. Jó volt látni az emberek elismerő tekinteteit a három tűzpiros Alfa láttán. Az igazán kellemes meglepetés a pályákon ért minket, mivel az autókat a gépátvétel előtt két órával vehettük át Budapesten, így az első gyorsaságin tapasztalhattuk meg az Alfa fantasztikusnak mondható menettulajdonságait. Olyan kezes bárány volt, mintha már több ezer kilométert autóztam volna vele. Számunkra elismerést jelentett, hogy erre a versenyre eljött velünk az S. P. Q. R. olasz tulajdonosa, Marco és igazgatója, Mácsai István. Mindkettőjüknek ez volt az első ralis élménye. Andrea megszervezte, és kivitelezte, hogy egy- egy gyorsaságin ezek az urak váltsák fel Balló Palit ideiglenesen a navigátori székben. Nagyon élvezték a szituációt, az esetleges navigálási problémákat pályaismeretből és rutinból megoldottuk. Marco- t többet nem lehetett rávenni egy újabb beülésre (szerinte – jó értelemben- minden autóversenyző őrült). Mácsai úr viszont kezdte „kifúrni” Balló Palit a navigátori ülésből. Ezúttal mindkettőjük belülről látta ezt a sportot, és megállapították, kívülről sokkal veszélyesebbnek tűnik.

Az Alfák az első „bevetésen” kitűnően vizsgáztak. Következett a Miskolc Rallye, amely szintén sikeresen lezajlott. Némi eső és sár nehezítette csak meg a dolgunkat, az autók itt is jól vizsgáztak strapabírásból. Ezen a futamon a szakág vezetőiből, és a különböző újságok munkatársai közül néhányan vendégeink voltak egy- egy gyors erejéig az autókban.

A bajnokság elérkezett a három, murvás futamához, a Pirellitől ehhez megfelelő versenygumikat kaptunk. Az Alfákról hamar kiderült, hogy a murvás katonai lőtereken kialakított gyorsaságikon is megfelelően viselkedtek. Egyetlen negatívumként az alacsony has magasságot tudom csak megemlíteni. Ezt megerősítendő Selmeczi Gyuri  kartervédőstől leütötte az alumínium olajteknőt, nekem pedig egy jobb első lökésgátlóm tört el. Andrea kreativitása és helyzetfelismerése mentette meg a helyzetet ezen a Fehérvár Rallye-n. Kerített egy autómentőt, és rávette, hogy neki az a fő feladata, hogy kiszabadítson bennünket a lőtér fogságából. Eközben a fiúk kivették a Gyuri autójából a jobb első lökésgátlót. A tréler megérkezett a szervizparkba, lerakta az általam vezetett Alfát, majd a Gyuriét vette a „hátára”- jobb első futómű nélkül és visszaszállította a Korona utcába. (Utólag kiderült, hogy ennek az autónak az olajteknője is elrepedt.) A fiúk elérkeztek a sokak számára lehetetlen feladathoz, akna és csápos emelő nélkül kellett kicserélniük az olajteknőt.  Ez közel negyven perc alatt sikerült nekik. Ezt a műveletet az S. P. Q. R. vezérkara szeme előtt végezték, minek az lett az eredménye, hogy a cégvezetők embereiktől is ezt a szerelési időt várták el. Bocsi fiúk!
Alig két óra múlva talpra tettük az Alfákat, ettől kezdve simán ment minden a verseny végéig. Az útviszonyokat remekül jellemzi, hogy a mezőny több mint fele kiesett. Azt hiszem, ennek a versenynek az abszolválása igazi elismerést vívott ki az Alfa 147-es számára. A futamnak volt még egy érdekessége számunkra, az ifj. Kanyik navigált. Örültem ennek a lehetőségnek, hogy Anti egy ilyen rutinos, sikeres „öreg róka” mellett elleshet néhány fogást.  A verseny közben kétszer is cserélt Balló Palival, így remélhetőleg tőlem is volt mit tanulnia.

A zötyögős pályák után már nagyon vártuk a kiváló minőségű szombathelyi murvát. Ezt a futamot a finn ralihoz hasonlítja mindenki, nem ok nélkül. Nincsenek a hazai bajnokságban ehhez hasonló jó minőségű kimondottan gyors, technikás murvás külön próba szakaszok. Nagyon élveztük mi is a pályákat, a 147- es úgy viselkedett, mintha aszfalton menne. Ráadásul a nézők is gyors, látványos autózást láthattak tőlünk. Szinte minden gyorsaságin ült egy vendég a hátsó ülésen. A legnagyobb gondot egy félreértés okozta számunkra. A második kör végén az MNASZ vezérkara rettenetesen leszidott minket, hogy Gili miért „dobta el” az „egynullást”. Az autó tetőn van az árokban, totálkár, stb…
Mondanom sem kell, mindhárom paripa a szervizparkban állt sértetlenül, Gili pedig a Jasitól kapott kávéját fogyasztotta éppen. Nem történt semmi.

Három héttel később visszatértünk a hírhedt lőtéri pályákra, elérkezett a veszprémi futam. A várhatóan jó versenyre és a nyári jó időre való tekintettel a Nikon cég elhozta dolgozói egy részét, akik be is ülhettek egy- egy gyorsaságira az Alfákba. Az autókkal semmi gond nem volt, így a szervizparkban főleg Andreának volt több munkája a szokásos „terülj, terülj asztalkával”. A fiúknak a csavarok utánhúzása, a folyadékszintek ellenőrzése, valamint a szélvédőmosás adódott csak feladatként. A fennmaradt szabadidejükben komoly túrákat tettak a pálya látványosabb részeihez- én személy szerint örültem ennek, hogy végre ők is nézhettek egy kis versenyt.

Rövid nyári szünet után következett a versenyrendezés szempontjából „felejthető” Budapest Rallye. Ami ebből a versenyből számomra kiemelhető, az a néhány régi klasszikus pálya, mint például Szuha. Fantasztikus volt sok év után újra átrobogni rajta. Ahogy Pali mondta az itinert, úgy jöttek elő az emlékek, hogy hol van a féktáv, melyiket miért, vagy milyen íven kel fordulni, vagy éppen hogy hol vannak a pálya trükkjei. (1979-ben a verseny végéig egyenlően álltunk Selmeczi Gyurival, az utolsó szakasz döntötte el a bajnoki címet- három másodperccel előbb értem célba. Nekem volt szerencsém.)
A kis Kanyiknak, mint Gili navigátorának most az aszfalton történő vezetés trükkjeinek elsajátítására nyílt lehetősége- azért egy „Szuhára” mellém is beült. A csapat egyébként jó formában, jó hangulatban tette a dolgát, a szervizparkban nagy volt a nyüzsgés, sokan látogattak meg minket. Szinte parti hangulat alakult ki. Érdekes volt a záró attrakcióként, az Arénában helyt kapó utolsó szakasz. A csúszós műanyag padlón érdekes volt autózni. Aki nem tudott kézifékezni, az alig talált végig rajta. A verseny után, aki csak tehette szabadságra ment, mindenkire ráfért a pihenés.

A következő verseny az őszi Mecsek Rallye volt. Az év utolsó előtti versenyére megpróbáltunk technikailag és mentálisan is maximálisan felkészülni. Szenzációsan indult a verseny a prológgal. Itt úgy érzi magát az ember, mintha egy bikaviadalon lenne, ezt a hangulatot tovább fokoztuk, ahogy az „egynullás” autóban Gili átült a navigátori székbe, és a helyét Kőváry Barna vette át. Mondanom sem kel, az „anyagi kár jelentős” lett: egy felni, egy gumi és két hátsó lengőkar bánta a két pilóta cseréjét. Éjszaka megjavítottuk az autót, köszi Barna! A versenyen minden rendben volt, az autók jól viselkedtek, a nézők biztonságban, a helyükön voltak, a versenyrendezés szokásos profi szintű volt, mi pedig nagyon jót autóztunk. Jutalomból még a szerelőket is beültettük egy- egy szakaszra, igazán sajnálták, hogy rövid a verseny.

Az évadzáró Zemplén Rallye- n mindenki a szélsőséges időjárást tartotta a legnagyobb kihívásnak (tavaly esett a hó). Az idén csak eső és az ezzel járó nagy sár nehezítette a versenyzést. A feladatunkat nehezítette, hogy az abszolút bajnoki cím is itt dőlt el, így tartottunk attól, hogy a mi munkánk a címért harcolók eredményét is befolyásolhatja. Szerencsére a verseny minden gond nélkül lezajlott.  Az előfutó csapathoz több vendég is ellátogatott, akik nagyon jól érezték magukat nálunk, és szívesen vállalták a navigátori szerepet egy- egy gyorsaságin is. Ami az autókat illeti, az Alfák is gondmentesen kibírták.
A verseny végén, a célba éréskor tudtuk meg, hogy az MNASZ felkérte az „előfutó gárdát” a Junior Bajnokság utolsó, hungaroringi futamára is. 
Pályafutásom alatt többször volt a Ring átalakítva rali gyorsaságivá, de ennyire zseniálisan szerintem még nem sikerült, mint most. Az örömautózást tovább fokozta az is, hogy az előző nap leesett a hó másnap reggelre tükörjéggé fagyott- szerintem, nem kell magyarázni, mi a jó ebben. Élveztem az autózás minden percét. A nézőknek, a szervizeseknek is látványos és szórakoztató programot jelentett ez a futam. Így utólag, ha visszatekintünk erre a szezonra, már elmondhatjuk, hogy az előfutás szempontjából sikeresen, minden probléma nélkül zártuk az évet.
Az éves díjkiosztón a szövetség egy szép emlékplakettel jutalmazta az éves munkámat, és ezek után jött csak számomra az igazi meglepetés: megkaptam a „25 Évet a Rallyesportban” díjat! Bevallom, ez nagyon jól esett, pályafutásom koronájának tekintem.
Az S. P. Q. R. vezetése december elején egy exkluzív vacsorával, illetve a szervizes fiúknak egy- egy csodaszép Doxa órával köszönte meg az éves munkáját. Egyúttal sajnálattal bejelentették, hogy 2005- ben nem kívánnak az előfutásban részt venni.
Tavaszig pihen a csapat.