2005-ös évad
Az év elején még sok kérdés merült fel az előfutással kapcsolatban az MNASZ- nél. Nem találtak egy olyan forgalmazót, aki az autóit egész évre – beleértve a három, murvás versenyt is- szívesen biztosította volna a futamokra. Az Eger Rallye előtt két héttel a Dacia Logan bevállalta ezt a próbatételt, és három darab autót „kaptunk” tőlük.
Az első két futam rossz szervezésbeli tapasztalatai után a Dacia Hungária felkért minket, hogy az év hátralévő futamain újból üljünk a volán mögé, és a technikai hátteret is mi biztosítsuk. Új kihívás volt - az egyébként olasz autó beállítottságú- csapatunknak a Dacia Logan!
Ez a típus nagyon kellemes meglepetést okozott nekünk az ár- érték arány alapján, és hozzá kell tennünk, hogy a Logan még a ralipályákon is megállta a helyét, minden gond és műszaki hiba nélkül teljesítette ezeket.
Volt rá példa bevallom, hogy magam sem kíméltem az autót, egyszerűen arra késztetett valami, hogy a klasszikus szombathelyi reptéri gyors nagy ugratóján tövig nyomjam a gázpedált. Persze el is repültem- Jasival a kocsiban-, ahogy azt kell –a teljes Dacia és MNASZ vezetés orra előtt- a fotósok és nézők nagy örömére. Kibírta!
Ez a kissé magas építésű, feszesebb futóművel rendelkező autó kiválóan megállta a helyét a nagy tempójú nyújtott, szűk kanyarokban is. A belső kényelmünkről az egyébként jól átgondolt belső tér kialakítása gondoskodott, természetesen légkondival. A fékhatásra sem lehetett panaszunk. A rajt után nem sokkal már szükség volt Jasi szervezőkészségére, Gili ugyanis odacsapta az alumínium olajteknőt. A fiúknak adva volt a feladat, minél gyorsabban le kellett szerelniük azt- most először. Miután megtörtént e leszerelés, Jasi eltűnt az olajteknővel, és nemsokára meghegesztve hozta azt vissza. A szomszéd faluban talált valakit, aki segített rajtunk. A visszaszerelés után Gili folytatta az autózást. Mivel csapatunknak ez volt az első fellépése a „Logan színeiben”, velünk volt Sipka Gábor, a Dacia Hungária igazgatója, és Kaminek Ferenc, a kereskedelmi igazgató is, így végignézték a problémamegoldásunkat. Álmukban sem gondolták, hogy ilyen körülmények között is orvosolni lehet egy ilyen bajt, pedig mi tudjuk, hogy ez is a ralihoz tartozik. Mellesleg az autóknak olyan nagy sikerük volt, hogy alig győztük a vendégeket – majd a szervizcsapat tagjait is- beültetni a hátsó ülésre. Ezt a lehetőséget Sipka úr sem hagyta ki, helyet cserélve a navigátorral ő jobb oldalra ült be, Pali pedig a hátsó ülésről diktálta az itinert. Összességében nagyon jól sikerült ez a verseny.
A következő Veszprém Rallye előtt átnéztük az autókat, de egy sima szervizen és futóműállításon kívül más feladatunk nem akadt. Nagy reményekkel vágtunk neki a versenynek, bár a „háromnullás” autóban Selmeczi Gyuri helyett egy rali- túrás ifjoncot ült az MNASZ kérésére. A verseny egy óriási felhőszakadással kezdődött, csak a magas építésű Loganokra, a speciális terepgumikra és a rutinunkra hagyatkozva tudtuk megtenni a versenytávot. Sokszor alig tudtunk szabadulnia lőtér fogságából. A nehéz körülmények okozta kedvünket tovább rontotta, hogy a „háromnullás” autót rendre befogtam, és jött a ráadás, ifjú titánunk az utolsó gyorson széttörte a Logan alját(bölcső, lengőkar, olajteknő, stb.). A másik két autó sikeresen célba ért. A versenyen még egy ifjonc is részt vett, a „kis Kanyik” az én navigátorom volt. „Álompár” született: Kanyik- ifj. Kanyik- jól hangzik. Néha nem tudtam, melyikünk is vezet, a végére én nyertem meg ezt a csatát. Kuka utas vésd az észbe…!
Az autók kipofozása után készültünk a Budapest Rallye- ra. Az utóbbi évekhez hasonlóan ez ígérkezett az év leggyengébb versenyének. (Hajnali rajt Salgótarjánban, este száz kilométer megtétele az autópályán, nem sorolom tovább.) Ami egyedül érdekessé tette ezt a futamot számomra, az a hungaroringi egy- egy gyorsasági volt. Ezek a pályák tetszettek nekem, több stílusú rákészülést igényelt. Néhol precíz pályaversenyzői, máshol igazi ralis stílusban kellett közlekedni, hol a ring aszfaltján, hol pedig a kerítésen kívüli murvás utakon. A Loganok ezt a megmérettetést is sikeresen teljesítették, és nem kevés reklámértéket jelentett a hungaroringi megjelenés ennek a típusnak.
A már megszokott augusztusi pihenőnk után ismét a pécsi pályák következtek.
Ez a futam a már szintén megszokott programot ígérte, prológot a Plázánál, és ugyanazt a négy gyorsaságit, amiket már szinte kívülről ismerünk. Nagyon jó pályák, de lehet, hogy kellene egy kis frissítés. Ezeken a szakaszokon is gondmentesen „átrobogtunk”.
Az év utolsó versenye, a Zemplén Rallye volt már csak hátra. A zajos világtól elzárva, gyönyörű tájon, fantasztikus ételekkel kiszolgálva laktunk egy erdőbényei panzióban. Minden remek volt, csak a tulajdonos túlszámlázását hagytuk volna ki a hétvégénkből. De inkább beszéljünk a versenyről.
A pályák szenzációsak, a nézők nemkülönben- úgy látszik, itt még feltétel nélkül szeretik a ralit! A gönci szervizpark is nagyon tetszett a város szűk, kanyargós főutcáján elhelyezve, főleg, hogy a szervizünk a cukrászdával szemben helyezkedett el. Sűrűn látogattuk mi is. Az autók mondanom sem kell, kiválóan működtek.
Az év végére a közönség számára már természetes volt, hogy a mezőny előtt mindig pontosan érkezik a három egyforma Dacia Logan.
Úgy érzem, elfogadták, és el is ismerték ezt az új típust. Örülök, hogy ehhez mi is hozzájárulhattunk, mind a versenyeken (és egyéb sporteseményeken) való megjelenésünkkel, mind a sportos autózásunkkal.
Így utólag értékelve úgy gondolom, egy sikeres, de fárasztó évet tudhatunk magunk mögött.