Csapattagok Kanyik Antal szemszögéből…
Az elmúlt huszonöt év alatt többször változott a csapat összeállítása.
A lányomról, Anitáról:
Pechére autós családba született, így nem sok választása maradt. Lány létére szinte a leglelkesebb és a legkritikusabb egy személyben. Amióta a testvére versenyzik, még többet van a műhelyben, vagy az edzéseken. Idővel rá vár a szervizparkunk vezetése.
Farkas Sanyiról:
Ő már a Lancia-s korszakomban is csapattag volt. Jó szakember, verseny közben bármilyen hibát gyorsan, kreatívan meg tud oldani a legszélsőségesebb helyzetekben is. Jó közösségi ember, szeretek vele együtt dolgozni.
Balló Paliról:
Ő a Jolly Joker! „Főállásban” a navigátorom, de emellett versenyzett a Kis Kanyikkal is. Az előfutásban is a kezdetek óta mellettem ül.
Ő nem mellesleg a Lancia Evo III-asban volt a navigátorom, ennek külön története van. Pali valamikor a kilencvenes évek vége körül részben a családja nagy örömére abbahagyta az akkori versenyzőtársával a versenyzést (egy Rallye II-es bajnoki cím után). Tett egy könnyelmű kijelentést, miszerint ő csak akkor ül vissza versenyautóba és folytatja a versenyzést, ha a „nagy Kanyik Antal” keresi őt meg ezzel. (Akkoriban nem ismertük még egymást, és én ismert voltam a ralisok között.) Eközben az akkori navigátorom „fölmondott”, és újat kellett keresnem. Év közben ez különösen nehéznek bizonyult. Sok keresgélés után valakitől meghallottam, hogy volt Rallye II- ben egy jó navigátor, de abbahagyta. Telefonszámot nem, csak címet tudtam szerezni, így egy nap elmentem hozzájuk, és becsöngettem. A felesége nyitott ajtót. Köszöntem, majd bemutatkoztam, mire a felesége beszólt a lakásba: „Pali vedd a versenyzőruhád, a sisakod, jöttek érted!” Azóta a privát életben is a legjobb barátom.
Endrész Pistiről:
Nagyon, nagyon örülök a választásnak, leginkább (ha mondhatom) emberileg volt jó ez a választás, pedig mindketten nehezen barátkozunk. Nagy segítséget jelent nekünk a versenyek előtti felkészítésben, sokat levesz a vállamról. Elsősorban az ügyintézésben nagyon profi, bármilyen papírmunkát rá merek bízni. Minden hétvégén együtt dolgozik a csapattal az autón, feladatát mindig precízen látja el. Jól kezeli az Anti és a közte lévő korkülönbséget is, úgy látom, nagyon jó a hangulat köztük a kocsiban és azon kívül is. Talán csak egy hibát tudnék mondani, ami vele kapcsolatos, még a versenyen sem tudjuk eltiltani a szerszámoktól. Hihetetlen, hogy amikor beérnek a szervizparkba, és végre szusszanhatna pár percet, akkor is az autó körül „ugrál” és megpróbál segíteni a szerelőknek. Ettől komolyan el kell tiltani ilyenkor, de majd csak kinövi….
A pontosság igénye miatt el kell mondanom, hogy az én versenyeimen, illetve amikor az előfutások vannak, akkor a kis Kanyik is a szervizcsapat tagja. Rá szintén lehet számítani, ő pedig „cserébe” gyűjti a tapasztalatokat, amelyeket hasznosítani tud a saját pályafutásában. (Én is szervizesként kezdtem a Budapesti Volánban. Nagyon hasznos és tanulságos időszak volt ez a számomra.)
Összességében…
Mindenkinek megvan az általános feladata és megvan a „haditerv” a vészhelyzetekre is, hogy akkor ki mi t végez el. A komoly munka mellett mindig eljön az idő a lazításra is, szinte mindig kitűnő a hangulat, a verseny előtti és utáni vacsorákról már nem is beszélve. A csapat sikerének titka a barátságban rejlik. Mi a privát életben is barátok vagyunk, mindig számíthatunk egymásra, legyen az költözés, építkezés, vagy bármi más. Mindig benne vagyunk egy jó közös buliban is.
Szerintem nagyon jó a csapat, és büszke vagyok rájuk.