Ifj. Kanyik Antal a csapattagokról

A csapatvezetőről, Édesapámról:
Nagyon korrektnek tartom. Tudja, mit miért kell megtenni, ismeri mindkét oldalt (a versenyzőit és a csapatfőnökit is).
Tudom, hogy mindig a javamat akarja. Amikor jól csinálok valamit, akkor megdicsér, ha viszont elrontok valamit, akkor megdorgál. Próbál a jó irányba terelni és a tudásomat is fejleszteni. Sokat tud segíteni a huszonöt éves versenyzői tapasztalatának köszönhetően, és megpróbálok hallgatni rá. Hálás vagyok, hogy mellettem áll.

A Hugiról, Kanyik Anitáról:
Hát igen, a Hugi. Elég szókimondó- ez jut először az eszembe. Megbeszéltük, hogy ha versenyen nem tetszik neki valami, azt megpróbálja csak a verseny után elmondani nekünk, addig próbálja meg visszatartani. Ha kicsit komolyabban nézzük, sokat köszönhetek neki, elsősorban a rengeteg türelmet. Emlékszem, mennyiszer zötykölődött mögöttünk a hátsó ülésen, amikor én Apuval tanulgattam a vezetés fortélyait, vagy amikor tréningezni próbáltunk egy- egy versenyre. Soha nem volt egy rossz szava sem, pedig órákat töltött ott, néha el is aludt.

Pistiről:
Nagyon nagy szerencsém volt, hogy összeültünk. Először ugyan balszerencsésen indult az év, hiszen Balló Pali egyéb elfoglaltságai miatt kiszállt mellőlem, de hál’ Istennek jól sült el ez a navigátorváltás. Egy új barátot köszönhetek ennek az újításnak. Pisti először nagyon halk szavúnak tűnt, később persze megjött a hangja, nagyon jó a humorérzéke, és ami sokkal fontosabb, nagyon precíz. Sokszor tudott a tapasztalatainak köszönhetően segíteni a gyakorlások alatt, és ő is aktívan részt vesz az autóépítésben és a versenyek előtti felkészítésekben. Furcsa lenne, a hétvégéken nem lenne nálunk a csapat többi tagjával együtt.

Balló Paliról:
Már régóta ismerem, még Apu versenyzésének az idejéből. Amikor én is erre adtam a fejem, és Édesapám nem mert mellém beülni, Pali volt az, aki próbált a helyes irányba terelni és tanácsokkal ellátni az autón belül. Sokat tanultam tőle. A felkészítésemen kívül részt vett és vesz a szervizcsapat életében, de a tréningre is elkísér olykor minket. Nem mellesleg nagyon szeretem az ő humorát is.

Farkas Sanyiról:
Ő volt az első navigátorom. Már megvolt a versenyautó, de navigátorom még nem (mivel ugye Apu nem akart mellém ülni), amikor egy csütörtök este még Sanyival beszélgettünk. Szerette volna kipróbálni az autót, ugyanis szerette volna látni, hogy mit bír a technika és nem kevésbé volt kíváncsi arra, hogy én mit csinálok a volán mögött. Péntek este szóltak, hogy másnap Sanyival egy amatőr versenyen fogunk indulni. Ez volt a meglepetés, Apu benevezett egy futamra.
Sanyinál voltam szakmai gyakorlaton is az iskola miatt, így a versenyeken kívül is kapcsolatban voltunk és vagyunk a mai napig. Sokat segített nekünk a versenyautó építésében.

Konkoly Balázsról és Mózes Tibiről:
Nem tudom őket különválasztani, ők ketten a mi mókamestereink. Amikor elkezdtem versenyezni először csak nézelődni jöttek, majd egyre közelebb kerültek ehhez a sporthoz, megfertőződtek. Ma már a szervizcsapat tagjai, ők is részt vettek az autóépítésben. Sok kalandunk volt együtt: gyakorlások, trükkök tanulása, „hóautózások”. Gyerekkori barátok vagyunk, Tibi az osztálytársam is.

Bodi Gabiról:
A műhelyen keresztül ismerem, Édesapámnál dolgozik. Nagyon jó szakembernek tartom, ő előttünk más csapatoknak is szervizelt. A hétköznapokban is sűrűn találkozunk, akkor is van mit tanulni tőle.

A csapatról összességében:
Mindenkinek megvan a saját feladata, és mindenki szó nélkül el is végzi azt.
Az autóversenyzés nem csak a versenyzőpáros autózásából áll, hanem autóépítésből, az autó felkészítéséből és szervizeléséből is. Sokszor a szervizcsapatnak köszönhetően ér célba az ember, vagy nyeri meg a versenyt, ezért köszönet jár nekik.
Mi úgy hozunk meg egy döntést, hogy a saját ötleteinket bedobjuk a „közösbe”, és a legjobb nyer, legyen az bárkié. Jól kijövünk egymással, a korkülönbségek sem okoznak gondot, és mindig jó a hangulat.